A Szekszárdi Borvidék

Az 1925 hektáron elterülő Szekszárdi Borvidék Magyarország egyik legősibb bortermelő területe, ahol a szőlőművelés hagyományai a római korig nyúlnak vissza. A borvidék a Szekszárdi dombság legkeletebbre eső keskeny területét foglalja magában, ami Szekszárd, Őcsény, Decs szőlőit jelenti. A terület központi települése természetesen Szekszárd, amely a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezik és nevet ad a borvidéknek.

A népvándorlás korából nincsenek adatok, amelyek a szőlő- és borkultúra szerepére utalnának, igaz, azokról a népekről sem bőséges az ismerethalmazunk, akik ekkor ezen a vidéken éltek. Az Árpád korban a fejedelmi törzs szállásbirtokává tette a borvidék területét, amiben minden bizonnyal szerepet játszott központi fekvése, kedvező klimatikus viszonyai és gazdasági súlya. Az első írott emlék, 1267-ből származik. A dokumentum az esztergomi káptalan által kiadott I. Béla alapító oklevelét tartalmazó átirat, amely fölsorolja az 1061-es adományokat. Ebben szerepel a ,,vinea Crin'', ,,vineam Bika et Fövesthelek'', vagyis három szőlő. Azonban arról, hogy milyen szőlőről van szó és mekkora területet foglal el, ekkor egyelőre még nincs adat néhány évszázadig.

A török hódoltság korában a fehérbor mellett meghonosították a vöröset is. A borvidék méltán híres kadarkáját a törökök elől menekülő rácok hozták erre a vidékre. A török Üszküdarból eredeztethető kadarka nagy hírnévre tett szert és a szekszárdi borvidék jellegzetes fajtájaként ismert. A 16. sz. közepén a törökök szandzsák székhelyévé tették a várost, ám a pusztulás érdekes módon megkímélte a szőlőterületeket, sőt némelyüknek mohamedán tulajdonosa is volt. A török kitakarodásával a lakosság fő jövedelemforrása a szőlőművelésből adódott. A fejlődés töretlen volt az 1770-as évek végéig. A szekszárdi borvidék Habsburg Birodalom-szerte közismert jó hírneve miatt sokan törekedtek itteni szőlőterületek megszerzésére. A 18. század elején az apátok azt a kedvezményt adták a szőlőtermesztőknek, hogy csak tizeddel és nem kilenceddel tartoznak a bor után . A kedvezmények elsősorban a német telepeseket vonzották, akik több hullámban érkeztek a borvidékre. A helyi és az új telepesek szaktudásának ötvöződése emelte a borvidék szőlőkultúrájának színvonalát. A század közepén már általános a héjonerjesztés és a bort is pincében tárolják. Egyre több szőlőt karóznak. A trágyázás sem ismeretlen ekkor, bár módját még nem igazán tudják. A bor termelése, kereskedelme komoly piaci tényezővé vált. Egy 1828-as feljegyzés 37 fehér és 29 ,,fekete'' szőlőfajtát említ, köztük hat féle kadarkát. Egy-két évtized múlva azonban már csak néhány uralkodó szőlőfajtát említenek.

A napóleoni háborúk folyamán a bor még keresettebb árucikké válik. A háborúk befejeztével 1815 után a kereslet jelentősen csökken, de a jó vörös bornak mindig maradt piaca, különösen német nyelvterületen híresült el a szekszárdi bor. A 19. sz. második felében pusztító filoxérajárványban óriási károkat szenvedett a szekszárdi szőlőállomány is. Az utóbbi évtizedekig a későn érő, jó évjárataiban kiváló zamatú bort adó Kadarka volt az uralkodó, azonban a biztonságosabban termelhető Kékfrankos, Cabernet és Merlot is feltűnni látszik. Napjainkban viszont ismét a Kadarka kezd dominálni.

Szekszárdi borászaink országszerte híresek, 1993-ban Vesztergombi Ferenc, 2004-ben pedig Takler Ferenc voltak az év borászai, mely eredmények magukért beszélnek.

Jellegzetes fajták

A szekszárdi borról általában:

A szekszárdi borászat igazi ''műfaja'' a vörösbor. A külföldön is népszerű, testes szekszárdi vörösborok jellegzetes savtartalmát - a hiányzó talajfeltételek ellenére - a termesztett vörösborszőlő fajták természetes csersavtartalma és a hosszú, héjon történő erjesztés biztosítja. Tipikus vörös borszőlőfajták a cabernet sauvignon, cabernet franc, kékfrankos, merlot, ritkábban a zweigelt és az oportó. A testes, tüzes, alkoholban és tanninban gazdag - szinte feketébe hajló - vörösborok mellett az utóbbi évtizedben Szekszárdon is megjelent a könnyebb, üde, de azért magas alkoholtartalmú rozé is.

Említést kell tennünk a kadarkáról, arról a szőlőfajtáról, amely Szekszárdot egykor oly híressé tette, egy gyönyörű, rubinszínű, különleges illatú, gyenge savú bor.

A testes, erős, magas alkoholtartalmú szekszárdi bikavér valójában egy ''cuvée'', amelyet 2-3 vörösbor-szőlőfajta keverésével állítanak elő. Az egyes termelők keverési receptjei ma is ''titkosak''. A magyar bortörvény értelmében Szekszárd az egyetlen város, amely Eger mellett a ''bikavér'' nevet használhatja. A névhasználat annál is jogosabb, mivel a ''bikavér'' elnevezést előbb alkalmazták Szekszárdon és csak valamivel később Egerben.

Fajtaösszetétel a szekszárdi borvidéken

A borvidék szőlői fajtaösszetételének alakulásában általában három időszakot említ a szakirodalom. Az első a filoxéravészig (1875) tart, mely ideig a tömegborszőlő-fajták voltak jellemzők. Ezeket kézzel művelték, és kopasz- vagy rövidmetszéssel is kielégítő termést adtak. Ilyenek voltak, pl. szlankamenka, dinka-félék, bakator, mézesfehér, lisztesfehér, rakszőlő, járdovány, csókaszőlő.

A filoxéravész után, nemcsak a növényvédelem erősödött meg és került előtérbe, hanem tért hódítottak a fejlettebb szőlőtermesztési eljárások is, így a telepítés előtti forgatás, sorba telepítés, állandósuló sor- és tőtájművelésnek köszönhetően változott a fajtaösszetétel is. A kopaszmetszéshez jól alkalmazkodó, de gyenge minőséget adó fajták háttérbe szorultak. A bakművelés a rövid-, hosszúcsapos és a szálvesszős metszés, az ültetvények szerves- és műtrágyázása már új fajták termesztéséhez teremtették meg a feltételeket. Itt a kadarka foglalta el a legnagyobb részarányt a kékoportó, a kékfrankos, a medoc noir, a cabernet sauvignon és a cabernet franc mellett. A fehérborszőlő-fajták közül az olaszrizlingé lett a vezető szerep, mellette a bánáti rizling, a rajnai rizling, a tramini, a decsi szagos, a mézesfehér, a piros szlankamenka és az  ezerjó színesítette a palettát. Saját étkezési céllal termeltek még csemegeszőlő-fajtákat is.

A harmadik szakasz a II. világháborútól tart, és még napjainkban sem ért  véget. Ez is több szakaszra osztható. Az első az útkeresés 1963-ig, majd a nagyüzemi szőlőtermesztés 1990-ig, azután a tulajdonviszonyok gyökeres megváltozása, a családi pincészetek kialakulása.
Mára általánosságban elmondható, hogy kedvező lett az ültetvények kora, kialakult a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő korszerű sortávolság (300-350 cm), a tőkeművelési módban a Moser-féle kordon, az ernyő- és az egyesfüggöny-művelés. A magasművelésre való áttérés a fajtaösszetételt is ismét átalakította: a viszonylagos fagytűrésű, korábbi érésű, magasművelésre alkalmasabb fajták váltak népszerűbbé. A borvidéken a vörösborszőlő-fajtáké lett a vezető szerep kb. a termőterület (847 hektár) 63%-s, míg a fehérborszőlő 28 % és 9 % az egyéb kategóriába tartozó csemegeszőlő-fajták aránya.

Borúti települések

BÁTA

A kisváros kiemelkedő régészeti kincse a II. Géza által alapított cikádori apátság, melynek feltárása folyamatos. A Sárköz fölé magasodó neogótikus templom bátaszéki mesterek munkáját dicsérik. A jófajta vörösek mellett itt nagyszerű fehérborok készülnek.

BÁTASZÉK

A kisváros kiemelkedő régészeti kincse a II. Géza által alapított cikádori apátság, melynek feltárása folyamatos. A Sárköz fölé magasodó neogótikus templom bátaszéki mesterek munkáját dicsérik. A jófajta vörösek mellett itt nagyszerű fehérborok készülnek.

DECS

A település a Sárköz fővárosa. A fehérre meszelt tájháza az építészeti örökség mellett az egykori életmódról is tanúskodik. A tisztaszoba, füstös konyha, lakószoba, valamint a teljes decsi viselet megtekinthető a tájházban. Ma is élő mesterségekkel, mint a csipkeveréssel, gyöngyfűzéssel, hímzéssel, szövéssel, babakészítéssel, fazekassággal ismerkedhetnek meg a gyermekek a Decsi Faluház által szervezett egyhetes kézműves táborokban. Az idősebbeket a decsi szőlőhegyen festői környezetben minőségi borok, hűs pincék és vendégmarasztaló gazdák csalogatják.

HARC

A főút felé terjeszkedő falucska múltját a végvári vitézek alapozták meg. A Sió-Sárvíz egykori mocsárvilágban a XIV. században még egy főúri család, a Bodók uradalma állt. Az Anyavárban, ma Janyapusztán néhány kőmaradvány tanúskodik a múltról. A két folyó völgyében kirándulva a történelmi nevezetesség mellett csodálatos panorámában is részünk lehet. A festői lankákon jófajta borokat kínálnak a gazdák.

MÓRÁGY

Erdők rengetege, a dombok szelíd vonulatai, a kultúra, a szőlő és a finom borok adnak hangulatot a fenséges tájnak. A falu földtani nevezetessége a mórágyi rög, mely a mélyben húzódó gránit felszínre bukkanása. A település másik nevezetessége a jó állapotban lévő pincesor, melyben a gazdák szívesen kóstoltatják boraikat a betérőkkel.

ŐCSÉNY

Népművészetéről és repülőteréről nevezetes község. A sárközi viselet rendezvényeken, ünnepnapokon kerül elő, a református templomban megtekinthető az ősi sárközi fekete alapon fehérre hímzett motívumkincs. A borutat madártávlatból is megcsodálhatjuk. A repülőtér a falu szívében található, sétarepülés mellett vitorlázó- és sárkányrepülésre is mód nyílik.

SIÓAGÁRD

A borút egyik gasztronómia fellegvára az évezredek óta a környék lakosságát védelmező bronzkori földvár, a Sióagárd előtt magasodó Leányvár. A Leányvár több mint 300 pincéjében kiváló borok érnek, melyeket a gazdák szívesen kóstoltatnak a pincéjükbe betérő vendégekkel. A Sárköz mentén található település egyedi népviseletéről is híres. A rendkívül dekoratív öltözet egyes darabjait még ma is magukra öltik a helyiek, Úrnapján, Pünkösdkor, Szüreti Nap alkalmából. Változatos néprajzi értékekkel a sióagárdi tájházban is találkozhatunk. Leányvár ad otthont minden évben az Alisca Bornapok zárónapján a Sió-menti országos halfőző versenynek.

SZÁLKA

A Szekszárdi-dombság festői környezetében bukkan fel a látogató előtt az apró település, amely a vizet, a természetet, a kultúrát és a falusi vendéglátást kedvelők ideális üdülőhelye. Közvetlen közelében a Szálkai-tó 57 hektárnyi területével, mesés, zegzugos partjával ideális üdülő- és horgászhely. A kulturális kínálat központja a ,,Szálkán a Művészetért'' Alapítvány alkotótábora, ahol szívesen fogadják a művészet minden ágában tevékenykedőket és a népi kismesterségekkel foglalkozókat.

SZEKSZÁRD

A Szekszárdi-dombság és a Sárköz találkozásánál fekszik Szekszárd, a Borút központja. A bor és a város története itt messze a múltba vezet vissza. A fároszi márványból készült szekszárdi szarkofág, melyet 1845-ben találtak meg, mitológiai jeleneteket ábrázol, egy kettős kehelyből ágazó szőlőtőt, néhány levéllel, fürttel. Az 1061-ben alapított szekszárdi apátságban I. Béla monostorául jelölik meg a települést. Az apátság romjait a régi Vármegyeház udvarán találjuk. A Vármegyeház, amelyet Pollack Mihály tervezett, műemléki épület, igazi turistalátványosság, külső kertjében található a Szatmári Juhos László szobrász-, és Baky Péter festőművész tervezte Borkút. Csapjaiból ünnepnapokon, előre bejelentett alkalmakkor a borvidék legjobb borai folynak. Szekszárd szívében, a Béla téren magasodik Közép-Európa legnagyobb egyhajós római katolikus temploma, előtte a Szentháromság, a vidéki barokk egyik remek alkotása. A város nagy szülötte, Babits Mihály, szülőházához a költőfejedelemről elnevezett utcában sokan zarándokolnak el. A Babits Emlékmúzeum eredeti tárgyai és az udvaron Farkas Pál Babits szobra a költő szellemiségét idézi. Szekszárd művészeti életét gazdagítják az egykori zsinagógából kialakított Művészetek Házában megrendezésre kerülő kiállítások, koncertek, rendezvények. Liszt Ferenc látogatásait őrzi a városközpontban emelkedő Augusz-ház, a mai Zeneiskola. A város történelme egybeforrott a vörösborral. A kiváló természeti adottságok következtében gazdák ezrei foglalkoznak a borral, úgy tartják, nem is igazi szekszárdi, akinek száz tőke szőlője nincs. A városban a borházak gazdag kínálata várja a kóstolni, és különleges borokat vásárolni vágyókat.

SZENTGÁL-SZŐLŐHEGY

Szekszárd közelében, az 56-os útról leágazva érhető el Szentgál, melynek nevezetessége a felújított egykori Komlósy kastély. Ma korabeli bútorokkal felújítva fogadja a vendégeket. A kastély borházában a látogató a kandalló tüze mellett ízlelheti a finom borokat és a tájjellegű ételeket.

ZOMBA

A Szekszárdhoz közeli Zombán takaros porták és a borvidék sajátos ízét, aromáját adó borpincék fogadják a vendéget. Ez már a Szekszárdi borvidék határa, érdemes felkeresni a neves borházak valamelyikét, vagy a műemlékként megőrzött Rozsnyai-patikát, melynek belső berendezése igazi látványosság.

Pincészetek, borházak:

• Aliscavin Borászati Rt.
• Aranyfürt Mg. Szövetkezet
• Benedek Pince
• Bodri Pincészet
• Brill-Market Kft.
• Danubiána Bt.
• Dózsa Pince
• Dúzsi Tamás
• Eszterbauer Borház-Pálinkás Borpince
• Fekete Borpince (Szekszárd, Ivánvölgy)
• Frankos Borház
• Fritz Borház
• Garay Pince (Aliscavin Kereskedelmi Kft.)
• Gyalog pince - Gyalog Lajos
• Heimann Zoltán
• Liszt pincészet
• Márkvárt Kft.
• Mauthner Vince
• Merfelsz Pince 
• Mészáros Pál pincészete
• Mészi Bt.
• Májer borozó
• Misóczki Pincészet
• Modvin Borszaküzlet
• Nádasdi Borház
• Ótos Pincészet
• Ribling Pince
• Sárosdi Pince
• Sebestyén pince
• Takler Pince
• Tringa Pincészet
• Tüske Pince
• Vesztergombi borház
• Vida Péter