Sió Motel Szekszárd

Nyitva:
október 1-től március 31-ig hétfő kivételével 10-16 óráig
április 1-től szeptember 30-ig hétfő kivételével naponta 10-18 óráig

Ingyenes látogatási nap: szombat

Múzeumi órák(diavetítéses előadások és/vagy tárlatvezetések a kiállításokban)

Babits Mihály Emlékház

október 1-től március 31-ig vasárnap és hétfő kivételével 10-16 óráig
Április 1-től szeptember 30-ig hétfő kivételével naponta 9-17 óráig

Babits Mihály szülőháza, a Kelemen-ház - ahogyan a szekszárdiak nevezték - 1780 körül épült copf stílusban, ma is eredeti állapotában áll. A költő nagyapja, Kelemen József, szekszárdi letelepedésekor, az 1850-es években vásárolta meg.
A földszinti kiállítás a Halálfiai, Babits Mihály önéletrajzi ihletésű, szekszárdi témájú regényének helyszínét és alakjait eleveníti meg. A költő gyermekkorának első hat évét töltötte a szülői házban, később diákként és fiatal tanárként a szünidőkben gyakran tért haza. Az első szoba édesanyjáé, Kelemen Auróráé volt. Az itt álló ágyon született 1883. november 26-án Babits Mihály. A család fogadószobájában a piros szalongarnitúra mellett anyai nagyanyja, Rácz Innocencia - Cenci néni - íróasztala látható. A harmadik helyiség Babits Mihály szobája volt, ha gyermekkorában a vakációkra hazatért, majd később is, amikor híres költőként meglátogatta családját. Az ablak közelében áll egy sublót, melynek felső fiókja íróasztallá alakítható át. Ezt használta a költő diákkorában, ide rejtette első írásait. A diákszobához egy kisebb helyiség is csatlakozik. Ha Babits Szekszárdon tartózkodott a két szoba között mindig nyitva állt az ajtó. A költő gondoltaiba merülve fel-alá járkált a két szoba között, így fogalmazta verseit.
Az emeleten a költő életútját követhetjük nyomon dokumentumok, kéziratok, fényképek segítségével. Az utolsó két szoba Babits Mihály könyvtárát idézni meg. Babits halála után Török Sophie a költő könyvtárának nagy részét a Baumgarten Alapítvány székházába költöztette, sajnos az épületet bombatalálat érte a háborúban, a könyvek nagyobb része megsemmisült. A könyvszekrényben a megmaradt kötetekből láthatunk válogatást.

A Dienes Valéria Emlékszoba a Babits Mihály Emlékház udvari szárnyában található. Dienes (Geiger) Valéria filozófusnő és táncteoretikus életútját és munkásságát követi végig a kiállítás.
Geiger Valéria 1879. május 25-én, Szekszárdon született, a Babits-ház után következő második házban. Gyermekként gyakran találkozott a nála néhány évvel fiatalabb Babits Mihállyal a Séd patak partján levő házban. Geiger Valéria 1901-ben az első öt magyar nő között iratkozhatott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre. 1905-ben doktorált filozófiából, matematikából és esztétikából. A matematikus Dienes Pállal való házasságkötése után, a Dienes Valéria nevet használta. 1908-12 között Párizsban a Sorbonne-on a filozófus Henri Bergson előadásait hallgatta. Bergson első magyar fordítója volt.
A mozdulatművészet - Isadora Duncan modern tánca - már ez első látásra nagy hatással volt rá. Dienes Valéria kidolgozta ennek a mozdulatvilágnak a rendszerét, melyet görög szóval orkesztikának nevezett el. Mozdulatművészeti iskolát nyitott Budapesten, amelynek előadása 1917-ben a magyarországi szabad tánc első színpadi megjelenése volt. Dienes Valéria orkesztikai műsorának nemcsak a mozdulatanyaga volt modern, hanem a mozgással összhangban levő szöveg dallam is. Ady és Babits verseire is tervezett koreográfiát, s 1917-ben már Bartók-zenére is táncoltak tanítványai.
A húszas években Prohászka Ottokár fehérvári püspökkel kialakult szellemi és lelki kapcsolata vezette el a modern katolicizmushoz. A mindig újat kereső, a teljességet kutató filozófus asszony kilencvenkilenc éves korában, 1978. június 8-án búcsúzott el örökre.

Baka István Emlékszoba A költő világát könyvtára, íróasztala és néhány személyes tárgya idézi meg. Baka István a költői képalkotás és szerepjáték-költészet egyik legjelentősebb megújítója, író, műfordító szerkesztő. 1948. július 25-én született Szekszárdon.
1966-ban érettségizett a Garay János Gimnázium orosz tagozatán. Az önképzőkör, színjátszó kör, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij olvasása eredetiben a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai voltak számára. 1967-72 között a József Attila Tudományegyetem magyar orosz szakos hallgatója. Megismerkedik Ilia Mihállyal, aki 1969-ben közöl először verseket tőle a Tiszatájban. 1971-72-ben egy teljes tanévet Leningrádban tölt, ahol egész pályáját meghatározó élményeket szerez. Itt olvas először szamizdat irodalmat. Itt fedezi fel Mandelstam, Szosznora, Brodszkij verseit. Itt döbben rá Magyarország provincia mivoltára. Ennek hatására kezdte magát nemzeti elkötelezettségű költőnek vallani.
1972-től tanár Szekszárdon az Egészségügyi Szakközépiskolában. 1974-től Szegeden a Kincskereső munkatársa, főmunkatársa, majd 1993-tól nyugdíjazásáig főszerkesztő-helyettese. Szerkesztőségi szobája az idők során Szeged egyik fontos szellemi műhelyévé vált. 1993-ban nagy sikerű műfordítás szemináriumot tart a szegedi egyetemen. Költészetére legnagyobb hatást műfordító munkája mellett a komolyzene gyakorolta. Zenei élményeiből született - saját megfogalmazása szerint - verseinek szonáta formája is. Hosszantartó, súlyos betegség után 1995. szeptember 20-án hunyt el Szegeden. Szülővárosa temetőjében nyugszik.

IRODALOM HÁZA - MÉSZÖLY MIKLÓS MÚZEUM

MEGYEHÁZI KIÁLLÍTÁS

Bogár Tanya

Szekszárd-Szőlőhegyen két népi műemlék jellegű épületben, eredeti környezetben Sárközt bemutató néprajzi magángyűjtemény látható.
Vendégeimnek bemutatom a nyitott kéményes konyhát, a sárközi tisztaszobát, a gazdasági élet tárgyait.
A présházban és a pincében a szőlőfeldolgozás eszközei láthatók. A bemutatott tárgyak nagy része 100-150 éves.

Tóth Gáborné Bogár Éva
7100 Szekszárd, Bródy S. u. 24
Tel: 74/413-177
30/852-0890

Mézédes Emlékeink - Mézeskalácsos, Gyertyaöntő és Cukorkakészítő Múzeum

2003. július 6-án Prof. Andrásfalvy Bertalan miniszter úr megnyitotta a ''Mézédes Emlékeink'' Mézeskalácsos, Gyertyöntő és Cukorkakészítő Múzeumot. Ezzel egy országosan is egyedülálló turisztikai látványosságot kínálunk Önöknek.

Parkolási lehetőségek: a múzeum 100 m-es körzetében busz- és személygépkocsi-parkoló is található. Kerékpártárolóval is rendelkezünk.

A Petrits család 1825 óta foglalkozik mézeskalács, gyertya, cukorka és sütemények készítésével. A mesterség az évszázadok során apáról fiúra szállt. Jelenleg a hatodik generáció készíti a mézeskalácsokat és a gyertyákat. Cégünk sok éves álma valósult meg 2003. július 5-én, amikor megnyitottuk ''Mézédes Emlékeink'' Mézeskalácsos, Cukorka- és Gyertyakészítő Múzeumunkat.

A múzeumról mindig naprakész információt talál weboldalunkon a www.mezeskalacs.hu címen. Múzeumunk melletti üzletünkben valamennyi termékünket megvásárolhatja, sőt fagylaltot, üdítőt, kávét is fogyaszthat. Hangulatos kerthelyiségünkben megpihenhet. Önt is mézeskalács-szívesen látjuk!

További már évek óta nagy sikerű szolgáltatásaink:

Egyedi mézeskalácsok:

PETRITS MÉZESKALÁCSOS
Mézeskalács és gyertya hat generáció tapasztalatával
Tel: 74/512-110, Fax: 74/512-111
Mézeskaláccsal kapcsolatban: 06-20-951-0687
Gyertyával kapcsolatban: 06-20-384-8224
7100 Szekszárd, Munkácsy u.8/a.
www.mezeskalacs.hu - mézeskalácsportál
E-mail: petrits@mezeskalacs.hu
Wap: www.mezeskalacs.hu/wap/index.wml

Cserenci Vadászkastély és Vadaspark

A Decstől kb. 4 km-re fekvő látványosság egy trófeákból, halászati- és vadászereklyékből álló kiállítást foglal magában, egy körülkerített területen a helyi vadállomány élő példányait lehet megcsodálni természetes környezetükben. Megközelíthető busszal, gépkocsival vagy igény szerint lovaskocsival.

Halászmúzeum

Báta lakosságának élete mindig szorosan kötődött a vízhez. A Duna szabályozása előtti időkben a lápos, mocsaras vidéken a lakosok - különösen az alszögiek - fő megélhetési forrása volt a halászat. Rendkívül sokféle halászeszközt használtak.

Ennek a letűnt életformának az emlékei tekinthetők meg a Halászmúzeumban. Az egyszerű, háromosztatú régi kis vályogházban tanulmányozható a régi lakásbeosztási forma, a tisztaszoba - lakókonyha - kamra rendszer, melyben helyiségeket búboskemencével fűtötték. A korabeli berendezés és háztartási kellékek mellett külön helyiségben megtekinthetők a halászélet kellékei, a különböző halászeszközök.

Fagázas szivattyútelep, Báta

Egyedülálló a Sárvíz torkolatánál 1897-ben épült, az egész Sárvíz belvízmentesítését biztosítani hivatott, faszéngáz-generátoros robbanómotorral működő szivattyútelep, amely ipari műemlék. Előzetes bejelentkezésre megtekinthető.

Az 1896-ban felállított 4,5 m3/sec teljesítményű, először gőzgépekkel, majd a II. világháború után a szénhiány miatt fagázas motorral működtetett szivattyúk ma is újraindíthatók - a világon egyedülállók.

A térség gazdasági életét meghatározó lecsapolások egyik műszaki központja a lankóczi mellett a bátai szivattyúház volt.

Utoljára 1990-ben volt szükség a szivattyúk üzembe helyezésére, de ma is készültségben vannak, mert az 1992-ben megépített modern szivattyútelep teljesítménye mindössze 2 m3/sec, s így komolyabb belvíz esetén ma is szükség van a gépmatuzsálemekre. A millecentenárium évében újraindították az egyedi tervezésű és gyártmányú gépeket.

A fagázzal hajtott szivattyútelep gépésze, ifj. Csankó János apjától leste el a mesterség könyvből már meg nem tanulható fortélyait.

Bátai Tájház

Báta Tolna megyében, a Sárköz déli csücskében található. A Duna és a Sárvíz, a híres gemenci rezervátum, a szántók, a rétek és a szőlőkben gazdag dombok védelmében bújik meg ez a kis település. Ősi, már a kelták és rómaiak által is lakott hely volt. A honfoglalás után Szent László király 1093-ban alapított ezen a helyen apátságot az itt lakó török nyelvű nomád nép, a besenyők megtérítésére, azóta a történelmi viharok ellenére is folyamatosan lakott település. Több mint 900 éves múltjában tükröződik nemzetünk egész történelme. Lakói mindvégig megőrizték magyarságukat és többségében katolikus hitüket akkor is, amikor a környékre más nemzetiségű telepesek érkeztek, s a "Sárköz" magyarsága pedig a reformációhoz csatlakozott.
Sárköz, melynek központja Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény, Sárpilis, közel fekszik Szekszárdhoz, de ide tartozik Váralja és a Duna túlpartján fekvő Szeremle és Érsekcsanád is. Sárköz a magyar népművészeti hagyománykincs egyik leggazdagabb központja.
A lakosság viszonylag jómódú volt, ezért pompás népviselet fejlődött ki, amely számos lehetőséget adott a díszes szőttesek, rojtkötések, csipkevarrások, hímzések kialakulására.
A bátai népviseletben tükröződik, hogy a lakosság a többi sárközi településtől eltérően túlnyomórészt katolikus vallású.
A Tájház állandó kiállításon mutatja be a Bátára jellemző XIX. századvégi portát; a lakóházat teljes berendezéssel. A falu lakóinak megélhetését biztosító földműveléshez, szőlőtermesztéshez, halászathoz szükséges munkaeszközöket valamint a famegmunkáláshoz, kovácsoláshoz használt szerszámokat.
Az idelátogató megismerheti a helyi népviseletet, a népi díszítőművészet különböző területeinek alkotásait: szőtteseket, hímzett főkötőket, varrott csipkével díszített alsószoknyákat, írott tojás. Sárközben valamikor csak bátai katolikusok körében volt szokás a tojásírás. A legősibb díszítési mód a viaszos tojásírás. Ezzel a módszerrel készülnek a bátai tojások. A méhviasszal megírt tojás a festékben megkapja a kívánt színt ott ahol a viasz a tojás héját nem takarja. Miután letörlik a viaszt a helyén kivillan a tojáshéj eredeti színe.
Másik - a sárközi települések közül csak Bátára jellemző - díszítőművészeti ág a "pöndőkötés". A bátai "pöndőkötés" a csipkék kategóriájába tartozik, a vászonszélek összeállításánál alkalmazták. Tűvel kötötték, kicsit vastagabb fonállal az erőteljes mértani vonalvezetésű csipkét.
Szintén fonállal készült a vászon jegyingek elején a hímzés szálhúzásos "szávonya", szálszámolásos "mesterke" technikával.
Finom vékony fehér fonálból horgolt csipkével szegélyezték a jegykendőket.
A többi sárközi településhez hasonlóan készült itt mütyürke hímzéssel a parittyafőkötő, s télen szinte minden házban szőttek abroszt: rozmaringos, makkos, madaras, csillagos, kerekrózsás, mintával; vásznat, ronyszőnyeget.
Említést érdemel még a hálókötés, mellyel a halász szerszámok: háló, varsa, tapogató készültek.

Tájház
7149 Báta, Fő u. 89.
Tel: 74/490 581, 74/490 558
Internet: http.//www.museum.hu/bata/tajhaz
batamk@freemail.hu
Nyitva: előzetes bejelentkezésre.
Tel:74/490-558, 74/490-327

Állandó kiállítás:
Helytörténeti néprajzi gyűjtemény
A kiállítás megtekintése ingyenes

Kézműves foglalkozás: tojásírás, szövés, hálókötés, csuhéfonás
Szervezése előzetes bejelentkezésre
Tel: 74/490-558, 74/490-327

Hímzésmúzeum
Margit-Pince és Hímzésmúzeum
Leányvár-Pincefalu, Sióagárd

Sióagárdi népviseletek és szőttesek
Vargáné Kovács Veronika
Néprajzi magángyűjteménye

Sióagárd lakosai Magyarországon belül egy önálló néprajzi szigetet alkotnak. A falu maga is szigeten, a Sió és a Sárvíz ölelésében fekszik a megyeszékhelytől, Szekszárdtól
4 km-re.
Délről menekülő népek - rácok, mócok - települtek ide a valamikori nádasokba, akik mára már teljesen elmagyarosodtak. Viseletük egyedülálló, ma is hordják "nem vetkőztek ki" teljesen.
Ez a csodálatos, színes, gazdag viselet ejtett bámulatba úgy 25 évvel ezelőtt egy sióagárdi búcsú alkalmával, ahol a karonülő gyermektől az aggastyánig még magukra öltötték. Néprajzi kutató és gyűjtőmunkám is ekkor kezdődött, 1980-ban.
Hímzésük - mely a női ingeket, pruszlikokat, lakástextileket díszíti a legújabbkori szabadrajzú színeshímzéshez tartozik. Színvilága visszafogott, gyönyörűek a "permeteskék" - lila színkombinációk sötét olajzölddel.
A 650 darabból álló gyűjteménnyel arra törekszem, hogy a színesedés történetét mutassam be viseleti darabokon a fehér lyukashímzéstől a lilán át a pirosakig, 1892-től napjainkig.
Hétköznapi és ünnepi teljes öltözeteket, egyszerű és díszes szőtteseket láthatunk az állandó kiállításon a sióagárdi Leányvár-Pincefaluban.

Tárlatvezetés: 30 perc élőszóban
A múzeum nyitva tartása előzetes bejelentkezés alapján
Telefon: +36-30/9594-029, +36-30/2-294-293
Postai cím: 7100 Szekszárd, Klapka Gy.u.1.

internet oldal: http://margitpince.hu/

Kézműves-bemutató és oktatás: csipkevarrás, lyukhímzés, néptánc- és népdaltanítás, reneszánsz és kemencés ételek főzőtanfolyama.
Műsor igény szerint: mesemondás, néptánc, népzene

Vásárlási lehetőség:
Könyv, képeslap, kézimunkák, előnyomások, minőségi borok, reneszánsz sütemények

Völgységi Múzeum

A Völgységi Múzeum 1987 áprilisa óta 14 teremben várja a vendégeket, gazdag sváb, bukovinai székely, völgységi magyar és bonyhádi zsidó történeti-néprajzi anyaggal.

Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza

A szekszárdi Babits Mihály Művelődés Ház és Művészetek Háza a város legnagyobb kulturális intézménye, közművelődési, közösségi színtere.

Az intézmény 1970 áprilisában nyitotta meg kapuit. Tolna megye székhelye, Szekszárd, az ország legkisebb megyei jogú városa művelődni és szórakozni vágyó közönsége számára.
Történetének 35 éve alatt a társadalmi környezet változásaira folyamatosan reagálva, szakmai megújulási törekvéseket és a mindenkori fenntartói szándékot is figyelembe véve igen sokat változott funkciójában, hatókörében és elnevezésében egyaránt.

Időközben átvette a megszűnt gyermekek háza feladatkörét, bővült a fiatalok kezdeményezésére létrejött Polip Ifjúsági Irodával, majd a Tourinform Irodával, a Panoráma Mozival, majd 2005 januárjába a Művészetek Házával egyesült.

A jelent meghatározó múlt

Sárköz földrajzi, gazdasági, történeti és néprajzi tájegység Szekszárdtól délre, a Sárvíz és a Duna folyók által egykor közrefogott területen. Nevét Sárkez alakban egy 1459-ből származó oklevél említi elsőként. Ehhez a területhez ma öt település tartozik: őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta. Közülük Decs a legnagyobb, legnépesebb, s központi helyzeténél fogva "Sárköz fővárosának" nevezik.

Sárköz területét már a csiszolt kőkorszak embere is alkalmas lakhelyül választotta. Az első név szerint ismert népcsoport a kelta, akiknek az ipar, a kereskedelem a föld- és szőlőművelés fejlődése köszönhető, de maradtak fenn emlékeink a római korból is. A honfoglaló magyarok szláv és avar népek által sűrűn lakott területet hódítottak meg, ez a fejedelmi Megyer törzs szálláshelye lett. A vadakban gazdag ártéri erdők, a halakkal teli vizek gazdag megélhetést, a mocsarak, nádasok pedig biztonságos búvóhelyet biztosítottak évszázadokon keresztül. A török pusztításokat követő népvándorlások ellenére Sárköz lakossága megmaradt szín magyarnak. Az egész megyében ez volt a legsűrűbben lakott terület.

Az 1700-as években talpas sövényházak helyett a kevesebb fát igénylő, de állandó jellegű ágasfás házakat kezdik építeni. Az igénytelen saját készítésű bútordarabok mellett elterjednek a faragott, festett asztalosbútorok és szobadíszül már színes cserépedényeket használtak. Fejlődik és színesedik a népviselet is.

A kezdetben csak halászata miatt jelentős vidék fejlődésére ösztönzőleg hatott a Duna szabályozása által nyert igen termékeny terület. A kis számú nagyobb birtok mellett igazi gazdasági jelentőségre a paraszti gazdaságok tettek szert. Az egykori ártér fekete földjét felszántották, s a dús termésből Sárköz lakossága évről évre meggazdagodott. A XIX. sz. végén a birtokos parasztság és a nincstelen szegénység között jelentős életmódbeli, kulturális és társadalmi különbségek alakultak ki. A vagyon elaprózódásától való félelem, az elért életszínvonal görcsös féltése következtében - már a XVIII. sz. II. felétől megjelenik Decsen a hírhedt egyke, ami a sárközi parasztság általános betegségévé vált, s nem egészen egy évszázad alatt csaknem akkora pusztítást végzett, mint a 250 éves török uralom.

A vagyonosodás egyre haladt, a módos és középparasztság hivatásos mesterekkel átépíttette falubeli házát. A férfiak már polgári módon öltözködtek, a nők azonban tovább fejlesztették hagyományos viseletüket. A gyári készáruk hozzáadásával kialakult a legdrágább anyagokból készült, legszebb és legszínesebb magyar népviselet. Sárköz lakói, főleg a decsiek általában szerették a feltűnést. Ez a paraszt-polgári életforma sok ellentmondást rejtett magában. A gazdag- és középparasztok lakásaikat polgári kényelemmel rendezték be, de legtöbbször nem használták.

A modern civilizáció vívmányai közül eljutott hozzájuk a villany, a rádió, a kerékpár majd a gépkocsi is. A vagyon és a jólét szabta meg társadalmi és politikai öntudatukat. Leányaikat szívesen adták férjhez rangjukon felül. Gyermekeiket tanították ugyan, de az alsó fokú középiskola (algimnázium, polgári) elvégzése után visszavitték őket a "vagyonba".

Tájház

Az 1863-ban épült Tájház és a kiállított anyag is a XIX. századi folyamszabályozások (1812-1835) eredményeként meggazdagodott sárközi emberek ízlésvilágát, lakáskultúráját mutatja be. (A Háziipari Szövetkezet 1952-ben alakult, és még a megalakulás évében megvásárolta a portát a rajta levő épületekkel együtt, és tatarozás után megnyitotta a látogatóknak).
Tisztaszoba

A ház legértékesebb része az eredeti tárgyakkal berendezett első szoba és konyha. Az első szobába lépve rögtön felhívja magára a figyelmet a szúnyoghálós, tornyos nyoszolya, a gazdag szőttes ágyneművel fölvetve. Ebben az ágyban sohasem aludtak, kimondottan csak arra szolgált, hogy a benne felhalmozott ágyneműk sokaságával tulajdonosának gazdagságát, rangját jelezze. A tornyos nyoszolyák sárkányfejben végződtek, végeiket festett fatábla-betétekkel rakták ki, és gazdagon kifestették virágdísszel. A szúnyoghálót a szúnyogok, a szemverés és egyéb ártalmak ellen használták. A másik sarokban a sarokpad található, amelynek támláját virágdísz és felirat borít. A pad előtt az asztalt mindig szép szőttes abrosszal takarták le. A faragott, festett bútorok komáromi, hartai, tolnai, faddi asztalosok munkái, amiket megrendelésre készítettek.
Az üvegedényeket felvidéki vándorárusoktól vásárolták.

Az asztal fölötti díszes lámpa és a festett tükör is elmaradhatatlan dísze volt a szobának. A ládákban az asszonyok selyemruháit, ingeit, öltözékük kiegészítőit tartották. A pad fölötti tálason a mohácsi, szekszárdi és mórágyi fazekasok által készített tányérok, tálak, korsók, kancsók, köcsögök lógnak, amit díszcserepeknek használtak, másra nem. A tisztaszobában jobbra van a "szemes" vagy "kupás" kályha, ami nagyon jó kiegészítője a szoba hangulatának. A kályhát a konyhából fűtötték a tisztaság miatt, mellette a rúdra terített díszes törölközők a híres szőtteskultúrára utalnak. Az egész szoba szinte csak mutogatásra való, volt olyan gazda, aki csak akkor került be a tisztaszobába, amikor halottas ágyán kiterítették.

Konyha

A konyha legszebb darabja az 1888-as évszámmal ellátott, festett kazettás szekrény, a "kászli". Felső, polcos részén a színes cseréptálakat, aljában a főzéshez szükséges nyersanyagokat és a kenyeret tartották. A használati edényekre általában nem alkalmaztak díszítést, a főzéshez, sütéshez, tároláshoz használták a totya fazekat, vászonkorsót, köcsögöt, amiknek az alapszíne általában barna vagy fekete volt, legfeljebb pettyes mintát rajzoltak rá. A síp-kémény alján volt a helyük, a köcsögöket kutifán vagy köcsögfán szárították kint. A konyhában a kenyérsütés eszközei sorakoznak a kemence mellett, amit természetesen sütésre-főzésre használtak, a nyitott kéményben füstölték a húst. A kémény alatt látható a festett faliszekrény, amiben mécsest, paprikát, sót, pálinkát tároltak. Az ajtó mögötti polcon víztartó edények, a fogason a szőlőbe járó gazda tarisznyája, amelyben az elemózsiáját vitte magával.

Lakószoba

A következő szobában a sárközi parasztélet különböző tárgyi emlékei vannak. Érdekes darab az ágy melletti ringó. Ez egy olyan pad, aminek a támláját át lehet fordítani, erre tették a teknőt a pólyással és ilyenkor kifelé volt a támlája.

Elmaradhatatlan kelléke a sárközi életnek a szövőszék, hiszen minden sárközi asszony tudott szőni. Ha a lány megtanult a szövőszékkel bánni, férjhez mehetett. Egyáltalán nem kívánták meg az eladó lánytól, hogy tudjon főzni, ezt ráért megtanulni asszony korában az anyósától vagy a szüleitől, de ha szőni nem tudott, az nagy szégyen volt.

Ahogy a kislányok cseperedtek, úgy kaptak egyre nehezebb feladatokat a szövőszék körül. Nem egy kislány már 10-12 éves korában maga kezdte el szövögetni kelengyéjét. Először a sima vásznat, később a keskeny hímeket, és végül a legösszetettebb mintákat is megtanulta. Természetesen nem minden nő volt igazi mestere a szövésnek, ahogy megvoltak a híres hímzőasszonyok, ugyanúgy voltak híres szövők is. Nemcsak a fehérneműkhöz szükséges durvább és finomabb vásznakat szőtték meg, hanem készítettek leheletnyi finom bíborvásznat is. Ebből varrták meg a nők számára a bő ujjú ingeket, a gyermektelen fiatalasszonyok jellegzetes fátylát, a bíbort. Ennek a végére került a sárközi népművészet legértékesebb darabjainak tartott hímzett bíborvég.

A sárközi szőttesről szóló első írás 1715-ből, a decsi jobbágyok panaszleveléből való, melyből kitűnik, hogy a sárközi szőttes olyan kelendő volt, hogy bizonyos adónemek helyett a földesúr elfogadta, vagy eladásra készítették, és az így befolyt összeget fizették be adó fejében.

A sárközi szőtteseket funkciójuk alapján három csoportba sorolhatjuk. Első csoportba a köznapi használatra készített, egyszerű csíkokkal díszített vásznakat soroljuk (abroszok, törölközők, szakajtóruhák, lepedők, stb.). Második csoportba a "halálravalók", ezek azok a nagyon vékony fonalból csíkozással készült nagyméretű lepedők, amelyekből a női ingek és a bíborfátyol is készült. Végül a harmadik csoport az ünnepi alkalmakkor használt, nagyom míves darabok, abroszok, a tornyos ágyakban felhalmozott ágyneműk.
A legrégebbi sárközi szőttesek mintája, a piros és kék, illetve a piros és fekete csíkok különféle variációja. A csíkmintákat K-s és csibeszemes apró motívumokkal lazították. Fekete mintás abroszokat és terítőket is készítettek, amelyeket gyász alkalmával terítettek fel. Később, a XIX. század közepe táján átvették a takácsmesterek mintáit, a rózsákat, galambokat és a természetből vett elnevezésű szedett mintákat.

Öltözködés

A magyar népviseletek közül ez a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült. Az alakításban és szépítésben mindig a sárközi nők vezettek, itt minden stílus, technika és ornamentika megtalálható. A sárköziek az úri divat, a takácsmesterek, a délszláv és más környező népek hatásait befogadták, és önállóan feldolgozták, öltözetük ugyanakkor megmaradt tipikus paraszti viseletnek: nemek, korosztályok, családi állapot szerint különbözött, s alkalmazkodott a különféle évszakokhoz, a munkához és az ünnepnapokhoz.

A férfi viselet ezzel szemben nem nagyon tért el az országostól, lassabban is változott, és a századforduló idejére elvárosiasodott.

Hímzés

A sárközi nők ruhadarabjaikat hímzésekkel is díszítették. Egyik jellegzetes darab a főkötő volt, amelyet az asszonyok férjhezmenetelüktől halálukig hordtak. Anyaga fekete klott vagy selyem, és fehér fonallal dúsan hímezik. E főkötőhímzés roppant gazdag, változatos sárközi sajátosság. A minták többnyire stilizált virágok, levelek, szőlőszemek, többnyire tehát növényi eredetűek; sokszor szerepel a patkónak nevezett félhold, a kis kutya néven ismert stilizált madáralak is; a különféle hullámos és csigavonalakat kanyargósnak, vízfolyásnak nevezik. A főkötők hímzéstechnikája szinte az összes lehetőséget kimeríti. Ezeket a motívumokat átvitték kisebb-nagyobb terítőkre is, s újra divat a főkötőhímzéssel készült nyakkendő is.

A főkötőt a fiatal menyecskék az első gyermek születéséig még ún. bíborral (fátyollal) is befedik, és cifra tűvel megtűzik. A fátyolkendő végeit selyem és aranyhímzéssel, arany és ezüstpaszománttal díszítették. Ez a bíborvég hímzés. Vörös, fekete, kék, óarany és zöld selyemfonallal varrták, a mintái mértani jellegűek.

Legrégibb a párnavég hímzés, amely vörös gyapjúszállal fehér vászonra készült, csupán láncöltéssel sűrűen öltve.

A színes hímzés harmadik fajtája a jegykendőhímzés. A jegykendőt a lány a kézfogón adta a vőlegényének, s már kislánykorától hímezte. Színei megegyeznek a bíborvég hímzésével, motívumai virágok, geometrikus alakzatok, a sarkokba csoportosítva.

A jelen és a jövő lehetőségei

2001. őszén a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet a Tájházat eladásra kínálta. Az önkormányzat megvásárolta a mellette álló épülettel együtt. Ez újabb feladatokat jelent: a múzeum felújítása során az eredeti állapot helyreállítása a cél, a szomszéd házból a megfelelő átalakítással kézműves műhelyházat szeretnénk létrehozni, ahol kosárfonók, gyöngyfűzők, hímzők, szövők dolgozhatnak, s munka közben tekinthetik meg a látogatók a kézműveseket, illetve iskolások számára kézműves foglalkozásokat szervezünk. A fogadóteremben pedig sárközi ételspecialitások illetve borok kóstolására van lehetőség. Az udvaron szabadtéri színpad kap helyet, így különböző rendezvények helyszínéül is szolgálhat ez a környezet.

Wosinsky Mór Megyei Múzeum